A mítoszirtás, tabudöntögetés, babona-megkérdőjelezés (amit manapság a szolidabb és szofisztikáltabb „hiedelem” formájában illik emlegetni) korában talán már (sok/több mindenre) érettnek nevezhetjük magunkat, hiszen gyakran önként és dalolva húzzuk ki magunk alól a konvenciók, dogmák, előírások fonalaival sűrűre szőtt szőnyeget.
A szilveszter kapcsán (ezúttal) nem teszünk mást, mint kicsit játékba hívjuk magát a szót, és minden feszengés, nyelvi paranoia kizárásával, lehetőségeink és rendelkezésre álló kereteink szerint, górcső alá helyezzük annak értelmét. Már az elején fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy mindezt csak és csakis egy rövid „játék a szóval”-féle módon igyekszünk véghezvinni.
A játékról viszont már tudjuk, hogy az lehet izgalmas, gondolatébresztő, motiváló-inspiráló erővel bíró, az ötletek szabad szárnyalásának végtelen teret és lehetőséget biztosító tevékenység egyaránt.
Szilveszter az erdőben (?)
Magáról a „Szilveszter” névről a névelemzéssel, -eredettel foglalkozó könyvekből, erre specializálódott oldalakról ma már tudjuk (vagy utána járhatunk), hogy jelentése nem más mint: „erdei, erdőben élő férfi.” Az erdő latinul „silva”, Silvanus (Szilvánusz) pedig nem volt más, mint az erdők és mezők ősistene.
Habár első olvasásra/hallásra nem biztos, hogy észleljük (hiszen gyorskorunkban hívei lettünk a szélvész-szerű beszédnek és a szórövidítéseknek/szófogyasztásnak egyaránt), azonban, ha egy kis időt szánunk rá, és kedvünk, hajlamunk van a szópörgetés elmetornáztató (nem-iskolai nyelvtanórákhoz igazodó módon véghezvitt) szürkeállományedzésre, akkor ne szabjunk gátat ennek a restséggel, hiszen meglehet: elképesztően érdekes dolgok törnek majd a felszínre (már a bemelegítő fázisban).
Erdőrejtőzés a szilveszter szóban
Adva van hát a „szilveszter” szó és a nyelvtrezor. A kérdésre, mely egy gazdagon illusztrált, vidám munkafüzetben is megállná a sarat, éspedig: „hol van elrejtve az erdő szilveszterben?”
Potenciális válaszreakció: nem arról volt szó, hogy „szilveszter” rejtőzött el az erdőben? El tud egyáltalán rejtőzni egy erdő a/egy „szilveszterben”? Ne feledjük: a szavak birodalmában vagyunk, ahol (akárcsak a képzelet birodalmában) minden lehetséges: itt (is) teremthetünk, kreativitásunkkal, örömünkkel (jót és hasznosat, elgondolkodtatót és mókásat, mosolycsalogatót stb.) Gondoljunk csak Horgas Béla Nyelvöltögető című könyvére, ahol az unalmas, áporodott szagú nyelvtanórák mással- és magánhangzói életre kelnek és „betéblábolják” a szóbirodalmat (nyelvország), mígnem egymásra találnak.
A „szó” szavunk sz-e pedig természetutánzó hang, amely útjára indítja a SZelet, megdobbantja a SZívet, lángra lobbantja a Szellemet és elhozza az évzáró napot is, melyet „szilveszterként” ismerünk a köznyelvben.
Kitérőnk után keressük meg hát az erdőt „szilveszterben”. Azt már tudjuk, hogy maga a szó latinul erdőt, illetve erdőben lakó férfit jelent. Igen ám, de ha már a nyelvbirodalomba tévedtünk, akkor igazi erdőre szeretnénk lelni. Megtehetjük? Lehetséges…
Egy kis szóboncolás és máris eredményt gyümölcsözhet játékunk.
SzilVESZter
Vesz, vész, vesz(í)t, (el)vesz szavakat idézi szilveszter „szódereka.” Sőt, a „vész” szó maga „állapotváltozás” jelentéssel is bír (ha nem is jó felé irányulót, sőt… elegendő, ha a „dögvész”szavunkat villantjuk be és máris kiráz tőle a hideg, hiszen képelevenítő hatással bír e szóidézés). A székelyeknél a poshadt, rohadt, kidőlt fákat (is) nevezik „vésznek.”
Az erdő önmagában is rejtélyekkel, misztikummal övezett helynek bizonyul. Szilveszter napjához értünkkor mi magunk is hajlamosak vagyunk kissé elveszettnek érezni magunkat, hiszen nem tudjuk (még), hogy mit hoz magával az eljövendő esztendő. Mivel nem látjuk tisztán jövőnket (avagy a fától az erdőt… mintegy elVÉSZ látásunk), ezért hajlamosak vagyunk jóslásokat, mindenféle rituális előrejelzéseket és jövendőlátásokat generálni (ha mi, jelen időkben élők nem is, azonban eleink annál inkább). Ezeket mintegy titokban, az éj leple alatt (hiszen a tiTOKba burkoltat szeretnénk kibontani, kicsomagolni).
